Akkor egy kis gyors összefoglaló erről is: Ez egy részlet egy nagyobb lélegzetű novellához/ regényhez, amit szó szerint megálmodtam. A történet alapjáraton...lelőjem előre miről is szól?...Neeeeem! Gonosz vagyok, tudom. ;) mindenesetre ez egy pár részlet, az eleje, már egész megvan, csak fel kéne rakni ^^ remélem azért ez a pár rövid kis részlet is tetszeni fog és kedvet csinál, ízelítőt ad a story- hoz és esetleg egy pár véleményezés után, hogy egyáltalán kíváncsiak vagytok- e rá, talán fel is rakom az első fejezetet. Ha nem érdekel titeket, akkor meg megírom magamnak csak úgy szórakozásból, mert miért ne, meg mert annyira sok szabadidőm van *ami nincs* ... :) Akkor kérem lehet nyammogni és találgatni. Még itt az elején megjegyzem, nehogy összekavarodjatok, végig a srác és a lány beszélgetnek. ^^ (előre is bocsi bárminemű helyesírási/ nyelvtani hibáért, most bújtam ki az angol esszém alól egy pár napja, és hát na...nehéz a váltás, de igyekszem ^^ )
***
…
A lány, aki megmentett állatbőrből
készült ruhát viselt szőrmével és bőr szíjakkal, amit állat fogak tartottak
össze. Derekára és combjára kések és tőrök erősítve. Felkarján bőrszíjakra
fűzött állat fogak csörögtek. Lábán bőrből és szőrből készült cipő. Arca, teste
koszos, haja kócos és poros, nehéz megállapítani a színét, talán szőke.
Napbarnított, koszos arcából kirikítanak égszínkék szemei és fehér fogai, ahogy
rám mosolyog én pedig halálra rémülve nézek fel rá, ahogy előttem áll, én pedig
hanyatt a porban fekszem.
- Te… te… egy Barbár vagy! Egy Barbár!
Pogány! Ne érj hozzám! Hagyj békén! Én egy tiszta pap vagyok! Ne érj hozzám a
koszos kezeddel! – rántom el a karom, mikor felém nyúl. Az arca megváltozik, a
mosolya vicsorba torzul, szemei összeszűkülnek, majd morogva toppant egyet
felém, mire én hátrébb ugrom, vagy legalább is próbálok menekülni. Végem van,
biztos vagyok. Meg fog ölni. A kezében lévő tőrt maga előtt keresztben
feltartja, vágásra készen és lassan közelít felém, én pedig kúszok hanyatt a
porban, próbálok minél messzebb kerülni tőle. Hirtelen megindul felém, én pedig
tehetetlen vagyok, nem birok olyan gyorsan mozdulni. Egyik lába a fülem
mellett, a másikkal a mellkasomon térdel, a kését a nyakamhoz szorítja, majd
torz vigyorra húzza gonosz vicsiorát.
- Igen. Barbár vagyok és tudod, mit
szoktak kezdeni a Barbárok a magad fajtákkal? – nem válaszolok, tudom, hogy mi
vár rám, imába kezdek. – Itt az imádság már nem segít. Egy Barbár papnővel beszéltél
így Tűz ifjú papja. Hogy merészeled? Így beszéltem én veled?! Megmentettelek!
Kedves akartam lenni, segíteni és TE így beszélsz VELEM! Mégis hogy képzeled?! –
sziszegi, majd ordítva köpi az utolsó
szavakat az arcomba.
…
***
…
- A Tűz más. – mondja - Életet
teremt, de kegyetlen áron. Elpusztít mindent maradéktalanul, ha valami nem felel
meg neki és teljesen újat teremt, de aztán nem munkálja, magára hagyja, és ha
nem tetszik neki, megint elpusztítja. A Víz nem ilyen, a Víz más. Ő is tud
pusztító és kegyetlen lenni, de nem pusztít el teljesen. Nézd – mondja és
felkap egy gömbölyű kavicsot a földről – ez a kavics valaha óriási hegy volt,
melyet a Víz és Szél közös erővel „pusztított” el, ám mégis akár egy apró szív,
ez megmarad belőle. A Víz nem elpusztít, hanem átalakít, megformál, csiszol,
fényesít és tökéletesít. Ha valami nem felel meg neki, átformálja, nem pedig elpusztítja,
majd újat teremt, mint a Tűz. Mi így vélekedünk, a mi istenünk Ő. Tökéletesít
bennünket, csiszol és formáz, míg nem elérjük a tökéleteset, és akár ez a
kavics, ha a jövőben visszakerül a vízbe, tovább formálódik majd, végül eltűnik
és a Víz része lesz. A parton rengeteg a kavics, mert Ő lerakja, had
pihenjenek, ha ő úgy gondolja, már eleget formálódtak és itt az ideje, hogy
újra épüljenek, por és homok ragadjon rájuk, majd mikor Ő úgy véli eleget „tapasztaltak”újra
felveszi őket, hogy mindezt a tapasztalatot beléjük csiszolja. Mi is kavicsok
vagyunk, akiket Ő lerak és felvesz, hagy minket tapasztalni, barátokat,
kapcsolatokat szerezni, majd felvesz és megtisztít a feleslegestől és bevési a
fontosat, míg nem mi is Légben Járók leszünk.
- Légben Járók? Azok meg kik?
- A Tűz hívei talán nem így hívják
azokat az embereket, papokat és papnőket, akik eggyé válnak elemükkel és
képesek kommunikálni Istenükkel?
- A Tűz Vezérekre gondolsz?
- Meglehet.
- Egyébként nem értelek, miért nem
hiszel a tűz erejében?
- A Tűz hirtelen, haragos,
bíborvörös, akár a vér, vagy a heves érzelmek. Elpusztít mindent, de nem tesz
semmit az újért. Az indulatai vezérlik….
- Ez nem igaz! – kiáltok fel – A Tűz
meleget ad és biztonságot, szeretetet és bátorságot, fényt és megvilágosodást!
De tudni kell bánni vele! Nem értem, miért nem hisz benne mindenki? Neked is
hinned kellene!
- Látod – mosolyodik el – Te is olyan
vagy, mint a Tűz, heves, tele érzelmekkel. Nem tetszik, hogy én nem ismerem el Tüzet,
ezért „fel akarsz perzselni” , hogy aztán újat teremts, de aztán nem segítenél,
hogy megismerjem, amiért oly hevesen harcoltál és „pusztítottál”. De a
próbálkozásod hiába való, vízben nem gyújthatsz tüzet, ám elolthatod azt.
- Nem értelek titeket, a nézeteteket,
állatokat ölni, feláldozni őket, a koszban élni, miért jó ez? Bántjátok az
állatokat és az indulataitoknak éltek.
- Miért, te nem? Az előbbi példa is
mutatja. Egyébként az állatokért imádkozunk, mielőtt leöljük őket, hogy
biztonságban érjen el a lelkük a feljebbvalóhoz és eggyé váljon vele. Halandó
testét befogadjuk saját porhüvelyünkbe, hogy aztán velünk együtt a részünkké
válva lehessenek újra egyek a földdel, mikor a mi időnk is eljön. Másrészt, még
mindig inkább állatokat ölök le szentség körében, mint embereket bántsak
szavakkal és tettekkel, amiket később imákba foglalva megbocsájtásért könyörögve
fohászkodok egy Istenemhez, ahelyett, hogy a megbántott embertől kérném
bocsánatát meggondolatlan vagy kegyetlen bűnömért irányába, amit minden lelkiismeret
furdalás nélkül tettem, mert ha meggyónom, Tűz úgy is megbocsájt. Ilyen alapon
bármit megtehetnék következmények nélkül. Mi ilyet nem teszünk, óvakodunk
minden más ember és állat számára okozott fájdalomtól, ha mégis fájdalmat
okozunk a sértett fél szemébe nézve bocsánatot kérünk, remélve, hogy megkapjuk.
Ha nem, nem nézhetünk a szemébe soha többet. Az állatoknál ez egyetlen
alkalommal fordul elő, amikor áldozunk, és mint már említettem imával és
bocsánat kéréssel kísérjük őket szellemi útjukon.
- Volt már, hogy nem kaptál
bocsánatot?
- Volt. Egyszer. Az apámtól. 10 éve
nem láttam az arcát.
- 10 éve? Mégis, hány éves vagy?
- 18.
- Az apád nem bocsátott meg egy
tettedért, amit 8 éves korodban követtél el?
- Nem.
- Ez igazságtalan. Egy 8 éves gyerek
még csak tanulja, tapasztalja, mi a jó és mi a rossz. Nem tud még döntést hozni
a kettő között, vagy érezni szavai, tettei valódi súlyát.
- Nálunk ez nem így van. 5 éves
kortól már tudnunk kell felmérni ezeket a tetteinket. Ha nem, számolnunk kell a
következményekkel.
- És mit tettél, hogy nem bocsájtott
meg?
- Megöltem a húgom.
- Tessék? – pattanok fel a tűz
mellől.
- Ő 5 volt én 8. A szüleim elmentek
vadászni. Én vigyáztam a húgomra. Ahol mi élünk, ott kegyetlen a természet.
Minden halálos és borzasztóan veszélyes. Morgást hallottam kintről, egyből
tudtam, hogy mi az. Egy arkon volt.
- Mi az az arkon?
- Egy óriási macska féle, borotva
éles fogakkal, villámgyors és kegyetlen gyilkos. Felkaptam az első fegyvert,
ami a kezembe akadt, egy lándzsa volt. Harcba szálltam vele, a húgom viszont
nagyon félt. Folyamatosan hozzám bújt, nem bírtam mozogni rendesen tőle, hiába
mondtam neki, bújjon el, aztán hirtelen eltűnt mellőlem. Egyetlen óvatlan
mozdulat volt, nem láttam, hogy ott van az arkon mögött. Eldobtam a lándzsát,
de mellé ment és….
- Szóval véletlen volt. Mégsem
bocsájtott meg neked.
- Nem, és igaza van, én sem tenném.
Azóta felderítő vagyok és vadász. Remek kapcsolataim vannak Szél bűvölőkkel és
Föld pásztorokkal. Ez a három elem mindig is jól megvoltak. A Föld talajt ad a
Víznek, mely onnan ered testünkből, amit a Föld szívére bíztunk, utat biztosít
neki, medret, vagy épp gátakat emel, segítve Őt a helyes úton, bár néha az
akadályok miatt a Víz haragos lesz, rövid tombolás után megnyugszik. A Levegő
pedig segít neki munkálni a sziklákat, vagyis az embereket, szállítja neki, Ő
is formál rajtuk. Szoros a kapcsolatuk. Összedolgoznak. De a Tűz, Ő más, nem
segít ebben a folyamatban. A Tűz a Földdel és Széllel áll kapcsolatban. A
Földet frissíti, táplálja, az pedig cserébe gazdagon újjászületik. A Szél
táplálja, az éltető levegő, terjeszti, növeszti a Tüzet. A Víz nincs jóban a Tűzzel.
Az egyik megöli a másikat.
- De mi most mégis beszélgetünk. Egy
Tűz pap és egy Víz papnő.
- Megesik.
…
Remélem tetszett, jól esne egy kis visszajelzés is, ha van rá pár percetek ><